GESTALT PERSPEKTÍVÁK – kulcsok az önfejlesztéshez, új nézőpontok a tartalmasabb együttműködéshez
Nagy kedvencem a Gestalt. Legelőször ca. 13 éve hallottam, hogy létezik ez az irányzat.
Aztán teltek-múltak az évek és egyre közelebbi kapcsolatba kerültünk.
Az történt, hogy a saját útkereséseim során belekóstoltam pár önismereti, terápiás irányzatba és végül a Gestalt lett számomra az az irányzat, amit mélyebben meg akartam ismerni.
Nehéz, kihívásokkal teli élethelyzetben voltam, majdnem feladtam, de végül 4 év tanulás után megszereztem a Norvég Gestalt Intézet oklevelét, tagja lettem az EAGT- nek (Europian Association for Gestalt Therapy) és a Magyar Gestalt Egyesületnek, ahol etikai bizottság elnöke is vagyok.
Nap mint nap dolgozom az ügyfeleimmel a Gestalt filozófiája szerint, amit egy nagy ötvöző tégelynek tekintek. Ebben jól megfér mindaz, ami izgat: egy alkotás, egy mozdulat, a meditáció, a lelassulás, a mesék.
Mekkora transzformáló erejük van egy-egy folyamatban!
A Gestalt inkább szól a megtapasztalásról, a megélésről, mégis megkísérlem összefoglalni, hogy számomra mit jelent.
Követem ebben az egyik legfontosabb alapelvét: “az egész több mint a részek összessége”.
Az a reményem, hogy a nagy nyári forróságban, talán lesz időd megállni, lelassulni és elmélkedni a feltett kérdéseken.
🗝️ ALAK-HÁTTÉR (figure-ground)
A Gestalt megközelítés egyik alapelve az alak-háttér megkülönböztetés. Mindig van egy fókuszban lévő elem (alak), és egy háttér, amely ezt kiegészíti. Figyeld meg a borítóképet. Az életben és a munkában is fontos, hogy felismerjük, mi a valódi probléma (alak) és mi az, ami körülveszi (háttér).
Alak az, ami kiemelkedik a környezetéből és leköti a figyelmünket. Egy érzet, egy gondolat, egy érzés. Az én alakom, ami kiemelkedik ebben a pillanatban, amikor éppen befejezném ezt a posztot: érzem, hogy éhes vagyok. Gondoskodnom kellene a folyadékbevitelről is ebben a nagy hőségben. Az éhségem viszont olyan erős, hogy felülírja azt, hogy szomjas is vagyok, meg ezt a posztot is be kellene időzítsem, mert annyit vacakoltam már vele.
Mi az, ami számodra kiemelkedik és alakká válik most?
A háttér az, ami nincs a figyelmünk előterében. A fenti a helyzetet alapul véve például a posztírás, ami pár perce még alak volt és lekötötte a figyelmem, az éhségérzetem és a szomjoltási szükségletem miatt háttérbe szorul. Egyre feszültebb vagyok, a gyomrom is korog. Már nem tudok arra figyelni, hogy egy értelmes mondatot leírjak. Felállok és kinyitom a hűtő ajtaját…
HOGYAN TUDOD AZ ALAK-HÁTTÉR ELVÉT ALKALMAZNI A MINDENNAPOKBAN? MIKÉNT TUDOD A FIGYELMED A LÉNYEGES DOLGOKRA FORDÍTANI ÉS MEGLÁTNI A KÜLÖNBSÉGET?
🗝️ POLARITÁSOK
Az élet tele van ellentétpárokkal (polaritásokkal), mint például a munka és a pihenés, az aktivitás és a passzivitás, szeretem és nem szeretem munkák, fény és árnyék.
Az igazi kihívás az, hogy hogyan találjuk meg az egyensúlyt közöttük, mivel a felismerésük és elfogadásuk vezet a belső harmóniánkhoz, a harmonikusabb kapcsolatokhoz.
Itt van Noémi esete. Hatalmas munkatempót diktál magának, miközben folyamatosan mosolyog. Felkelti a kíváncsiságom, hogy ekkora terhelés mellett honnan van energiája mosolyogni is? Elmeséli, hogy vezetőként erősnek kell lennie és aki erős, az nem „picsog”,
hanem mosolyogva végzi a feladatát.
Egy kísérletre hívom (erről mesélek később) és hamarosan megtapasztalja, hogyan működik a mindennapjaiban. A nehéz helyzeteket mosollyal és jókedvvel palástolja, miközben beleszakad a terhekbe, de nem vesz erről tudomást. Azt is egy kézlegyintéssel intézi el, hogy folyamatosan meg van fázva.
TE MILYEN ELLENTÉTPÁROKAT TAPASZTALSZ A MINDENNAPI ÉLETEDBEN? HOGYAN KEZELED ŐKET?
🗝️ TUDATOSSÁG (Awareness)
Tudatosnak lenni annyit jelent, mint jelen lenni a pillanatban, ott, ahol az élet történik. Nem kalandozunk az életünk múltjában és a jövőt sem kutatjuk.
Figyelünk a bennünk zajló érzetekre, érzésekre (“fáradt vagyok, fáj a fejem, feszült vagyok, amikor Kornél, az új főnököm beszél hozzám”). A külvilágban zajló történésekre, tapasztalatokra is éber vagyok: most száll fel egy repülő – látom és hallom, miközben átsuhan egy gondolat a fejemben, hogy ez a repülő ma már a 4., amit látok.
Mi az, amit a leghamarabb tudatosítasz?
A gondolataid?
Az érzéseid?
A külvilág eseményeit?
Az első lépés a valódi változás felé, amikor a régi mintáinktól eloldozva meglátjuk Kornél korábban fel nem ismert értékeit vagy azt, hogy az állandó panaszkodásunkkal hogyan hatunk
a környezetünkre.
A tudatosság „élesítésében” a leginkább bevált módszerem, amikor egy hosszabb hétvégén elvonulok egy csendes helyre és fülön csípem a pillanatnyi gondolataim, érzéseim és érzeteim. Egy igazán kiváló belső utazás.
TE MILYEN TECHNIKÁKKAL FEJLESZTED A TUDATOSSÁGOD?
🗝️ KÍSÉRLETEZÉS (Experimentation)
Kísérletezéssel, egy újabb ajtó kinyitásával, egy helyzet újra értelmezésével a szokásostól eltérő viselkedési mintákat, cselekvéseket próbálhatunk ki egy biztonságos környezetben.
Ez támogat abban, hogy az ismert helyzetekben rugalmasabbak legyünk és kreatív megoldásokra leljünk.
Emlékeztek még Noémire? Pár napja a beleegyezését kértem, hogy csináljunk egy
kísérletet. Noémi, aki hatalmas munkatempót diktál magának, miközben folyamatosan mosolyog. A helyiségben fellelhető összes tárgyat: párnát, takarókat, laptopot, könyveket a kezébe adom. Annyit kérek, hogy szóljon, ha már úgy érzi, hogy elég. Rakom és rakom a terheket Noémire.
Már szép kis kupacot ölelnek át a karjai. Egy kis virágvázánál elérkezünk ahhoz a ponthoz, amikor már elég. Sírni kezd. „Elég! Nem bírom tovább…” Elkezdünk dolgozni a személyes határaival.
PRÓBÁLTÁL MÁR VALAMIT MÁSKÉNT CSINÁLNI A MUNKÁDBAN, AZ ÉLETEDBEN? MILYEN EREDMÉNYT HOZOTT?
🗝️ A VÁLTOZÁS PARADOXONA (Paradox of Change), AZ ELFOGADÁS EREJE
Ez a kedvencem. A valódi változás akkor következik be, amikor elfogadjuk önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Az önelfogadásból származó belső béke nyitja meg az utat a változás felé, a növekedéshez és fejlődéshez. A legerősebb élményem ezzel kapcsolatban, amikor nem tudtam eldönteni, hogy folytassak-e egy munkát, vagy sem.
A pro és kontra érvek egyformán kiegyensúlyozták a mérleg serpenyőjét. Nehéz helyzetbe kerültem önmagammal, mert egy döntésnél számomra csak két lépés lehetséges: igen vagy nem, pro vagy kontra. Azt hoztam a gyerekkoromból, hogy mindig kell tudni dönteni.
De mi van akkor, ha még nem tudom, ha nem érett meg a helyzet rá? Nehéz volt elfogadnom, hogy még nem tudom. Elfogadni, hogy most ez van. Ebből a „most még nem tudom”-ból váratlanul bontakozott ki a megoldásom. A maga természetességében, anélkül, hogy döntésre kényszeríteném magam.
TE IS TAPASZTALTAD MÁR A VÁLTOZÁS PARADOXONÁT AZ ÉLETEDBEN?
Köszönöm az eddigi figyelmed. Ha mélyebben érdekel a Gestalt módszertana, olvass róla IDE KATTINTVA , és jelentkezz be egy egyéni 30 perces konzultációra, ahol megbeszéljük nyitott kérdéseid!
Ha ez most nem érdekel, de a témát hasznosnak találtad, iratkozz fel a hírlevelemre, hogy elsőként értesülj a tartalmaimról:
