Szeretem összeszőni a business coaching világát a történetek és az idő bölcsességével. Ebben a „hármasságban” születnek meg azok a felismerések, amik nemcsak a teljesítményt, hanem a jelenlétet is formálják.

A teknős nem lassú. Nem siet oda, ahová nem érdemes.

Van, hogy csak akkor látjuk meg, mi igazán fontos, amikor végre lelassítunk. A teknős ritmusa nem a tétlenség, hanem az idővel való szövetség. A csendben, a várakozásban, a türelemben találjuk meg azt, amit a rohanásban sosem vennénk észre.

Mégis: nap mint nap próbáljuk legyőzni az időt. Telefonálunk, közben e-mailt írunk, fő a kávé, pittyen a Messenger… A figyelmünk darabokra hullik, és estére már nem marad belőlünk semmi teljes.

Sokan hisszük, hogy ez a rugalmasság jele.

Van az a pillanat, amikor az idő hirtelen “szorítani” kezd. Nem azért, mert késésben vagy — hanem mert már túl sokáig tartottad a feszes tempót.

Talán te is érzed: itt az ideje megállni egy pillanatra, és újra megnézni, milyen kapcsolatban vagy az idővel?

Év vége van. A naptáradban nincs már egy üres hely sem. A levegőben pletykák keringenek: leépítések, átszervezések, „optimalizálások”. Neked teljesítened kell, mert felelősség van rajtad. Csapat, célok, határidők, család, hitel.

Ez lett a ritmusod.

Van egy pont, ahol a rohanás paradox módon már nem visz előre. Csak pörget.

Amikor reggel a fogmosás közben is beugrik, hogy valalmit felejtettél. Amikor azt érzed, hogy az „időgazdálkodás” nem felszabadít, hanem csak újabb listákat kényszerít rád. Amikor a tested már előbb jelez, mint az eszed: ELÉG! FÁRADT VAGYOK.

Az ügyfeleim is pontosan ezt érzik. Sikeresek, elkötelezettek — és mégis mintha valami kifordult volna a helyéről. Az idő nem szövetséges, hanem ellenfél lett, különösen most év végén.

És ilyenkor apránként fakul a szín, a lendület, az öröm. Pedig az idő nem ellenség. Az idő maga az élet ritmusa.

Vajon hol torzult el a kapcsolatunk vele?

Gyakran azonosítjuk magunkat a munkánkkal és a sikereinkkel. De mi történik, ha ez a megszokott identitás hirtelen megrendül?

Amikor elveszítettem utolsó nagyvállalati pozícióm, hónapokon át kerestem a választ arra a látszólag egyszerű kérdésre: ki vagyok én a munkám nélkül?

Korábban elég volt ehhez a névjegykártyám, jó pár éve viszont mélyre kellett ásnom önmagamban. Ez a tapasztalat megtanított arra, hogy a sikerhez kötött identitás milyen törékeny.

A viszonylagos biztonság elvesztése megbénított, mert úgy éreztem, soha többé nem leszek az, aki voltam. Sokkal többről szólt, mint egy karrierprobléma – mélyen érintette a személyes identitásomat. Létkérdésnek éltem meg.

Szembesülni azzal, hogy semmi sem örök, fájdalmas, de elengedhetetlen.

Ahhoz, hogy újra megtaláljam önmagam, rá kellett jöjjek: nem a pozícióm vagy az eredményeim határozzák meg, hogy ki vagyok.

Mit tanultam?

Az élet folytonos változás.

Az önismeret fontossága: a belső értékeim és erősségeim sokkal fontosabbak, mint a külső elismerés.

Minden váltás egy új fejezet kezdete.

Az én új fejezetem egy ideje a mesecoaching. Létre is hoztam egy Facebook csoportot, ahol már 150+ fővel kapcsolódunk a népmeséken keresztül. Minden hónapban hozok egy mesét, amit feldolgozunk, ezáltal ti is betekinthettek ebbe a módszerbe, amit én személy szerint Boldizsár Ildikótól tanultam.

Gyere, nézz be a csoportba, csatlakozás után hozzáférsz az aktuális meséhez, a coaching eszközeivel való feldolgozáshoz és egy ajándék videóhoz is, mely kifejezetten a business coaching és népmesék kapcsolatát vizsgálja.

– HA ÉRDEKEL A MESECOACHING, TALÁLKOZZUNK A BELSŐ VILÁGÍTÓTORONY FACEBOOK CSOPORTBAN! –

Sokáig azt hittem, hogy az értékem a teljesítményemből fakad,
hogy a fejlődés mindig valami új elérését jelenti.

Egy ideje viszont mást tanulok:
a nemcselekvésben is ott van a mozdulat, csak épp befelé vezet.
Szeretek tanulni. Ma is.
De most már nem erőlködöm.

Nem akarom minden nap megmutatni, hogy „tudok”, „képes vagyok”, „elég jó vagyok”.

Elég, ha figyelek.
Elég, ha érzem, mikor kell megállni, és mikor indulni újra.

Pár éve még azt sem tudtam elképzelni,
hogy valaha televíziós interjút adok vagy podcastban szerepelek.

Annyira a saját vezetői közegemben mozogtam,
hogy ritkán gondoltam arra, hogy egyszer majd másokat is inspirálhat az, amit képviselek – nem csak a közvetlen munkatársaimat.

És talán ez az, amit a mesék is tanítanak nekünk.
A mesehős útja nem feltétlenül a győzelemről szól, hanem az átváltozásról.
Nem arról, hogy bizonyítunk másoknak,
hanem arról, hogyan találunk vissza önmagunkhoz.

Amikor mesékkel dolgozom, mindig megnyílik valami varázslatos világ.
Egy jól megválasztott mese, egy mondat, egy belső kép, egy szimbólum elég ahhoz, hogy az ügyfél felismerje:
„hiszen ez az én történetem.”

Néha furcsán néznek rám, amikor azt mondom,
hogy a mesék segítenek jobb emberré, jobb vezetővé válni.

Olyan tudás rejlik bennük, ami az emberiséget a kezdetektől kíséri.
És szerencsésnek érzem magam, mert jelen vagyok, amikor megtörténik, hogy a teljesítmény mögött egyszer csak megjelenik az ember —
aki mesét hallgat, mesét olvas, átváltozik.

Mi történne, ha egy napra elengednéd a megfelelést – és csak figyelnél arra, ami már ott van benned?

– HA ÉRDEKEL A MESECOACHING, TALÁLKOZZUNK A BELSŐ VILÁGÍTÓTORONY FACEBOOK CSOPORTBAN! – 

Ne szépítsük a dolgokat! Nem minden coaching folyamat jut el a sikeres lezárásig. Vannak, amelyek félbe maradnak, nyitva hagyva a kérdéseket és a megoldatlan dilemmákat.

Eltűnt az egyik ügyfelem. Lemondta a karácsony előtti időpontját és nem válaszolt arra a kérdésre, hogy mit javasol következő, januári időpontnak.

A coaching sokszor nem a kellemes beszélgetésekről szól, hanem felismerésekről, amelyek változást igényelnek. Egy ügyfél azzal a céllal érkezik egy coaching folyamatba, hogy szeretne fejlődni, változtatni, de amikor elér egy pontot, ahol konkrét lépéseket szükséges tennie, van, hogy hirtelen eltűnik. Mi zajlik ilyenkor az ügyfélben?

“Most nincs időm ezzel foglalkozni.” “Majd ha nyugodtabb lesz a helyzet.” “Túl sok minden zajlik most körülöttem.”

1. Kényelmetlenné válik a folyamat

És mi történik valójában? A coaching folyamat rámutatott valamire, amivel az ügyfél még nem akar vagy nem tud szembenézni.

2. Nem erre számított

Vannak ügyfelek, akik úgy érkeznek a coachingba, hogy gyors, instant megoldásokat várnak. Az a titkos vagy kimondott vágyuk, hogy szeretnék, ha valaki megmondaná nekik, mit kell tenniük.

A valóság azonban az, hogy a coaching nem tanácsadás. A coach nem megmondja a választ, hanem támogatja az ügyfelet, hogy ő találja meg a saját megoldását. Erre szerződünk is, mégis, amikor ezt a munka során felismerik, akkor van úgy, hogy az ügyfél kihátrál a folyamatból, mert NEM AZT KAPTA, AMIT VÁRT!

3. Pénzügyi vagy időbeli prioritások megváltoznak

Egy coaching folyamat befektetés – időben, energiában és pénzben is. Ha valaki hirtelen úgy érzi, hogy nem tudja vagy nem akarja ezt a befektetést fenntartani, akkor is eltűnhet.

“Most inkább máshova kell tennem az energiáimat.” “A munkahelyi prioritások elsőbbséget élveznek.”

Mi történik valójában? A coaching során felmerülő változás lehetősége nem elég fontos számára ahhoz, hogy tovább vigye a folyamatot. És az is realitás, hogy menetközben megváltozott a kiinduláskori helyzete.

4. Félelem attól, hogy nemet kell mondani

Sok ember nem szeret konfrontálódni – még egy olyan helyzetben sem, ahol teljesen elfogadó közegben van.

Ahelyett, hogy azt mondaná:

“Szerintem most nem folytatom.” “Más irányba indulok.” “Úgy érzem, ez nekem most nem megfelelő.”

Egyszerűbb csendben eltűnni, mint egy utolsó ülésen átbeszélni és ránézni arra, hogy van az ügyfél életében most a befejezés, a lezárás? Van-e összefüggés ebben a témájával, amin dolgozott?

Nem a coach személyéről vagy a folyamatról szól (de szólhat erről is) – hanem az ügyfél saját komfortzónájáról.

5. A coaching elérte a célját (de az ügyfél ezt nem kommunikálja).

Néha a coaching gyorsabban hoz eredményt, mint az ügyfél várta. Megkapta azt a néhány kulcsgondolatot, választ, ami segített neki, és úgy érzi, nincs szüksége több ülésre.

Ez teljesen rendben van! A probléma az, ha NEM KOMMUNIKÁLJA EZT.

🔹  MIT TEHET A COACH, HA AZ ÜGYFÉL NEM JELENTKEZIK? 🔹 

• Keretezzük jól az elején! Már az első alkalommal beszéljünk arról, hogy mi történjen, ha az ügyfél úgy érzi, hogy nem szeretné folytatni.

Biztosítsuk arról, hogy ezt nyíltan kifejezheti. A saját módszerem, hogy a 3. ülés után közösen ránézünk az ügyféllel a haladása irányára és döntünk a közös munka folytatásáról. Tudatosítjuk a három alkalom eddigi fejlődési ívét.

Például így:

Hogy érzed, honnan hova érkeztél meg a 3. ülés végére?

Az én esetemben az ügyfelem a 3. ülés után is folytatni akarta a folyamatot. Közösen a folytatás mellett döntöttünk és további 5 alkalomban állapodtunk meg. Az 5. ülést mondta le és nem jelentkezett többet.

• Adjunk választási lehetőséget, időt és teret.

Lehet, hogy az ügyfélnek valóban csak egy kis időre van szüksége, és nem érdemes azonnal túlreagálni. Viszont ha már több hét eltelt, és semmi visszajelzés nem érkezik, akkor érdemes támogató módon megkeresni.

Például így:

“Ha úgy érzed, hogy most nincs itt az idő a folytatásra, ezt nyugodtan mondd ki – a coaching mindig akkor hatékony, ha kész vagy rá!”

• Zárjuk le tisztán a folyamatot.

A ghosting nem (csak) rólam szól

Ha egy ügyfél továbbra sem jelentkezik, az nem feltétlenül a coach hibája. (Coach számára hasznos tanulás szupervízióban ránézni az esetre.) Inkább az ügyfél belső folyamatairól és döntési mechanizmusairól szól.

A kérdés az, hogy hogyan tudunk úgy kommunikálni, hogy a lezárás is egy tiszta, felelős döntés legyen – mert ez egy fontos lépés az ügyfél és önmagunk önismereti útján.

Küldhetünk neki egy barátságos üzenetet:

“Észrevettem, hogy egy ideje nem jelentkeztél. Ha most nem aktuális a coaching, ez rendben van. Szerettem volna lezárni a folyamatunkat. Ha később újra visszatérnél, jelezd kérlek.”

✅ Miért működik ez?

✔ Nem presszionál, nem kelt lelkiismeretfurdalást, bűntudatot, hanem lehetőséget ad a döntésre.

✔ Biztonságot ad az ügyfélnek, hogy nem kell „kifogásokat” keresnie, sem magyarázkodnia.

✔ Lezárja a bizonytalanságot, ami a coach számára is fontos.

Ui: A lezáró levelem elküldése után, az ügyfél pár napon belül újra jelentkezett és megváltozott élethelyzetét ecsetelve időt kért a folytatáshoz.

Ez is bizonyítja: a coaching egy utazás, és néha a történet hősének – az ügyfélnek szüksége van egy kis kitérőre, mielőtt újra útra kel.

Iratkozz fel a hírlevelemre is, hogy elsőként értesülj a tartalmaimról: