Vannak elégedett ügyfeleim, és vannak helyzetek, amikor tehetetlennek érzem magam.
Most egy ilyen történet következik.
Találkozom valakivel, aki elakadt a karrierjében és nem találja a fogódzót. Tele van csalódottsággal és keserűséggel, és úgy érzi, hogy a környezete – a főnökei, a munkakultúra – az, ami akadályozza őt.
Szinte már feladta azt, hogy a saját kezébe vegye az irányítást.
Az egyik „majdnem” ügyfelemmel hasonló helyzetet éltem meg.
30 perces konzultációra jelentkezett. Még sohasem volt coachnál. Ilyenkor elmondom a coahing lényegét, és általában beszélek a keretekről is.
Elmondom azt is, hogy mindenkiben ott vannak azok az értékek és vágyak, amelyek segíthetik abban, hogy elérje a kitűzött céljait.
Én abban támogatom, hogy mindezt láthatóvá tegyük. Érdeklődik a célok kitűzéséről.
Mondok egy példát:
Hol szeretné látni magát pár év múlva – hiszen egy kerek évfordulóhoz közeledik –, csak annyit mond: „Ez varázslat, mert nem rajtam múlik.”
Ez a pillanat gyakori, amikor valaki teljesen kiszolgáltatottnak érzi magát a külső körülményeknek. Felteszem a kérdést: „Mi az, amit el tudsz képzelni, és most rajtad múlik?”
A válasz egy bizonytalan vállrándítás.
A coaching arról szól, hogy teret adunk annak, hogy az ügyfél megtalálja a belső erejét.
De mi történik akkor, amikor ő maga nem hisz a változás lehetőségében, hogy bármit tehetne?
Egy dologban biztos: nem tudja, hogy a coaching hogyan segíthet neki és ő ezt keresi. (Az ügyfél gyakran arra vágyik, hogy valaki más mondja meg helyette, mit tegyen – hogy aztán ő eldöntse, jó-e ez neki vagy sem.)
Mi lenne, ha megpróbálnád?- kérdezem.
Erre nem tud vagy nem akar választ adni, és ráerősít, hogy nem látja, hogyan tud neki a coaching segíteni.
Beszélek még terápiás lehetőségekről, tanácsadásról, ezek határairól, de merre indul, ezt neki kell eldöntenie.
Elköszönünk. Érzem magamban a csalódottságot, de bízom benne, hogy végül megtalálja a számára megfelelő embert.
Mit tehet egy coach, amikor az ügyfél elvesztette a hitet önmagában és nem találja az erőforrásait?
Legelőször is azt keresem, hogy mit csináltam jól ebben a 30 percben és mit kellett volna másként, de… ez a történet most rólatok szól, akik talán éppen ilyen helyzetben vagytok, mint az ügyfelem, akiről mesélek.
Lehet, hogy elvették a kedveteket, lehet, hogy nem látjátok az irányt.
Mi lenne, ha adnátok egy esélyt magatoknak?
Mi lenne, ha megpróbálnátok?
Az út nem mindig könnyű, és néha félelmetesnek látszik, de az első lépés mindig rajtunk múlik.
A coaching nem varázslat, de lehetőség. Egy eszköz, hogy újra rátaláljatok arra, ami igazán fontos nektek.
Ha hasznosnak találtad, iratkozz fel a hírlevelemre, hogy elsőként értesülj a tartalmaimról:
