Van az a pillanat, amikor az idő hirtelen “szorítani” kezd. Nem azért, mert késésben vagy — hanem mert már túl sokáig tartottad a feszes tempót.
Talán te is érzed: itt az ideje megállni egy pillanatra, és újra megnézni, milyen kapcsolatban vagy az idővel?
Év vége van. A naptáradban nincs már egy üres hely sem. A levegőben pletykák keringenek: leépítések, átszervezések, „optimalizálások”. Neked teljesítened kell, mert felelősség van rajtad. Csapat, célok, határidők, család, hitel.
Ez lett a ritmusod.
Van egy pont, ahol a rohanás paradox módon már nem visz előre. Csak pörget.
Amikor reggel a fogmosás közben is beugrik, hogy valalmit felejtettél. Amikor azt érzed, hogy az „időgazdálkodás” nem felszabadít, hanem csak újabb listákat kényszerít rád. Amikor a tested már előbb jelez, mint az eszed: ELÉG! FÁRADT VAGYOK.
Az ügyfeleim is pontosan ezt érzik. Sikeresek, elkötelezettek — és mégis mintha valami kifordult volna a helyéről. Az idő nem szövetséges, hanem ellenfél lett, különösen most év végén.
És ilyenkor apránként fakul a szín, a lendület, az öröm. Pedig az idő nem ellenség. Az idő maga az élet ritmusa.
Vajon hol torzult el a kapcsolatunk vele?
Milyen viszonyban vagy most te az idővel? – Mersz-e megállni, mielőtt megállítanak?
Tudsz-e nemet mondani arra, ami már nem épít, csak elvesz? Van-e bátorságod újra irányt váltani — önmagad felé?
Az év végi hajrában sokszor már nem a lelkesedés, hanem a félelem mozgat. Félelem attól, hogy lemaradunk, hibázunk, vagy nem leszünk elég jók. És ott van a megszokás is – a belső automatizmus, ami azt suttogja: „így kell, hiszen mindig így csináltad.”
De mi lenne, ha most másként próbálnád? A történet, amit hozok, erről szól. Az Aranymadárról – amely az elvesztegetett idő, a vágyott cél és a belső tudás jelképe. Egy madárról, akivel nem versenyezni, hanem szövetségre lépni érdemes.
Ha szeretnél többet megtudni erről a madárról, kattints az alábbi linkre – és mesélek róla, hogyan lehet kapcsolatba lépni vele:
