Gyerekkori fantáziámnak, és az iskolai tanulmányaimnak köszönhetően sokáig azt hittem, hogy a sivatag homok és szél, meg extrém hőmérséklet ingadozás. Nem is vágytam sivatagot látni, amíg…
Az utóbbi években több sivatagot is felkerestem és nagyon becsapva éreztem magam, mert a sivatag jóval több, mint eddig hittem. A hegyek után a sivatagba is beleszerettem. Három kedvencem is lett:
-Siwa-oázist (Egyiptom északnyugati részén) ölelő sivatag karnyújtásnyira Libától
–Fehér Sivatag a Szahara keleti részén
–Amerikában a Mohave sivatagban (Nevada) Fire of Valley
Mind egytől egyig különleges példánya a természet varázslóerejének.
A Fehér sivatag
Amikor először megpillantottam a Fehér-sivatagot, azt hittem, hogy érzéki csalódásom van. Nappali forróság és mégis havas a táj? Vagy a természet kegyes volt és porcukorral szórta be ezt a tájat? Több millió éve itt még tenger volt. A tenger után maradtak meg a mészkőből és a szél munkájából megformált sziklák, mint megannyi figuratív és nonfiguratív szabadtéri szobrok. Van itt gomba, szfinx, fa formájú szikla, amit a szél jókedvében alakított és formált. Elbűvölő látvány. Távol minden emberi civilizációtól. Embereket is alig látni a csoportunkon kívül. Kis szerencsével jutottunk be ide, a természet tiltott szentélyébe. Térerő nincs, szálloda nincs, WC sincs.
Sivatagi szárnyalás
A hatalmas térben szabadnak érzem magam. Tiszta a levegő és lassan lemegy a nap. Fenséges látvány, ahogy a búcsúzó nap sugarai elköszönnek a mai naptól. Kísérőink beduinok. A térkép a fejükben. Előre mennek a terepjárókkal, mi gyalog tesszük meg az utat az éjszakai táborhelyünkig és csodáljuk a látványt. Igen, itt alszunk a sivatagban, sátrakban. Gyakorlott beduin kezek hamar felépítik a tábort és felállítják az éjszakai nyugvóhelyünket.
A vacsora elkészítéséhez elkészül a tűz. Hamar este lesz.
A sivatagi férfi ereje
Míg készül a vacsora (kecske és csirke), addig az esti csillagos égboltban gyönyörködöm. Soha nem láttam még ilyen gyönyörűnek az éjszakát. Most értem meg és érzem át, amit a szaharai éjszakai égboltról eddig olvastam: Ragyogó csillagok, karnyújtásnyi távolságra. Nem tudom levenni a szemem erről a ragyogásról. Vacsora után énekelnek és zenélnek is a kísérőink. A dob hangja messzire repít, vissza önmagamhoz. Meglátom a FÉRFI energiáját, amit kerestem, keresek. Megérkezett. 2700 km-re az otthonomtól. Látom és érzem. A sivatagi férfi a tengelyében van, befelé figyel és minden rezdülésével megtámogat abban, hogy megtaláljam a válaszaim. Visszatükrözi azt a minőséget, aminek én látom őt. Tudom, hogy az Ő tapasztalata az életről mélyebb, több az enyémnél. A természethez közel élők, a természettel együtt élők tudása ez. Azt képzelem, hogy a sivatagi férfi ereje abban van, hogy stabilan áll a tengelyében, tudja, mit akar, érez és gyengéd. A szívével gondolkodik.
Sivatagi éjszaka
Az éjszaka nagyon hideg a sátorban. Eszembe jut, hogy utoljára főiskolás koromban aludtam sátorban. Nem szeretem, mert a fejem fölött kevésnek érzem a teret. Több rétegben öltözöm fel, bebújok a hálózsákba, felveszem a kapucnit és betakarom magam a teveszőr takaróval. A takaró nem tapad meg a hálózsákon, lecsúszik. Fázom. Az arcom, meg az orrom lefagy ebben a hidegben. Bedugul az orrom, alig kapok levegőt. A sátrakból kihallatszik, hogy valaki horkol, vagy megfordul. A többiek hallják az én köhögésem is. Annyira tiszta és csendes az éjszaka, hogy a legapróbb neszek is hallatszanak. Hajnal 2 van, mire elalszom. Aztán valahogy reggel lesz. Fél 7-kor arra ébredek, hogy konkrétan „megfagyott” az orrom. Kárpótol a hajnali napfelkelte. A sugarai meg-megcsillannak a „szobrok” között. Pompás látvány. Értem már a természeti népek napkultuszának imádatát. Hálát adok, hogy itt lehetek. Megismétlem itt is a felkelő nap előtt, hogy mire vágyom 2021-ben.
Fenntarthatóság
Reggeli után minden szemetet összeszedünk. A kísérőink gyorsan lebontják a tábort.
Figyelem őket, ahogy együttműködnek. Nem értem mit beszélnek, így az érzékeimre hagyatkozom. Azt érzem, hogy szinte szavak nélkül teszik a dolgukat. Összeszoktak. Vajon hogyan osztják meg egymás között a munkát? Vannak meetingek vagy egyszerűen teszik, amit kell?
Visszaindulunk az oázisba, este repülünk Hurghadába, onnan meg haza. Nehezen hagyom itt ezt a földi kincset, amit valóban az Isten ajándékozott Egyiptomnak.
