Az üres fészek szindróma a cégvezető személyes életében egy természetes életciklus, tudj meg róla többet!
Van terved arra, hogy meddig akarod vezetni a céged? – kérdezem. Ameddig bírom. Nekem fontos, hogy legyen napi sikerélményem. Most is 61 email vár még este, hogy elolvassam.
Fáradt. Nem tudja kinek átadni a céget, csinálja, ameddig bírja. Hogy mi lesz után? Még nem tudja.
Egy másik vezető évek óta nem szereti, amit csinál. Kihalt a szenvedély, a rutin viszi előre, de nem tud kiszállni: „A cégem az én alkotásom, minden fűszálat ismerek itt. Fontosnak érzem magam, itt szükség van rám.”
A cége az identitásának elválaszthatatlan része. Aki próbálta, tudja: rettenetesen macerás új identitást építeni. Ő éli meg a legkritikusabban a „céges üres fészek szindrómát”. Pontosan meg sem éli, mert nem engedi át magát ezen a gyászfolyamaton. Ragaszkodik ahhoz, amit épített. A fia szerinte alkalmatlan arra, hogy egy céget elvezessen.
Az üres fészek szindróma a cégvezető személyes életében egy természetes életciklus, amikor a felnőtt gyermeke önálló életet kezd és elköltözik a szülői otthonból.
A „fészek” elhagyása fájdalmas folyamat. Annak is, aki megy és annak is, akitől elmennek. Ez az élet rendje! A saját cégtől megválni sokkal fájdalmasabb.
Van olyan cégvezető, aki könnyebben túljut ezen a komplikált folyamaton. Harmonikus egyensúlyban van magával. Tudatosan készült arra, hogy 45 évesen átadja a cég operatív irányítását. Lányai külföldön élnek, más hivatást választottak. Öt éven át készítette fel a kiszemelt utódját. 50 évesen átadta a cég vezetését annak, aki sikeresebb ebben, mint ő. Sajgó érzés volt ezt belátnia, de bölcsen belátta, hogy nincs már elég kraft benne a szintlépéshez.
Keresgélt és talált valamit, aminek nagyobb érteke lett számára, mint a saját cége:
- befektetett a kultúrába
- civil szervezeteket támogat
- tudásátadással foglalkozik
- évente kétszer elutazik tanulni másoktól
Visszaforgat az életbe.
Őszintén kíváncsi vagyok, Te mit forgatsz vissza az életbe?
