Van az a pillanat, amikor az idő hirtelen “szorítani” kezd. Nem azért, mert késésben vagy — hanem mert már túl sokáig tartottad a feszes tempót.

Talán te is érzed: itt az ideje megállni egy pillanatra, és újra megnézni, milyen kapcsolatban vagy az idővel?

Év vége van. A naptáradban nincs már egy üres hely sem. A levegőben pletykák keringenek: leépítések, átszervezések, „optimalizálások”. Neked teljesítened kell, mert felelősség van rajtad. Csapat, célok, határidők, család, hitel.

Ez lett a ritmusod.

Van egy pont, ahol a rohanás paradox módon már nem visz előre. Csak pörget.

Amikor reggel a fogmosás közben is beugrik, hogy valalmit felejtettél. Amikor azt érzed, hogy az „időgazdálkodás” nem felszabadít, hanem csak újabb listákat kényszerít rád. Amikor a tested már előbb jelez, mint az eszed: ELÉG! FÁRADT VAGYOK.

Az ügyfeleim is pontosan ezt érzik. Sikeresek, elkötelezettek — és mégis mintha valami kifordult volna a helyéről. Az idő nem szövetséges, hanem ellenfél lett, különösen most év végén.

És ilyenkor apránként fakul a szín, a lendület, az öröm. Pedig az idő nem ellenség. Az idő maga az élet ritmusa.

Vajon hol torzult el a kapcsolatunk vele?

Gyakran azonosítjuk magunkat a munkánkkal és a sikereinkkel. De mi történik, ha ez a megszokott identitás hirtelen megrendül?

Amikor elveszítettem utolsó nagyvállalati pozícióm, hónapokon át kerestem a választ arra a látszólag egyszerű kérdésre: ki vagyok én a munkám nélkül?

Korábban elég volt ehhez a névjegykártyám, jó pár éve viszont mélyre kellett ásnom önmagamban. Ez a tapasztalat megtanított arra, hogy a sikerhez kötött identitás milyen törékeny.

A viszonylagos biztonság elvesztése megbénított, mert úgy éreztem, soha többé nem leszek az, aki voltam. Sokkal többről szólt, mint egy karrierprobléma – mélyen érintette a személyes identitásomat. Létkérdésnek éltem meg.

Szembesülni azzal, hogy semmi sem örök, fájdalmas, de elengedhetetlen.

Ahhoz, hogy újra megtaláljam önmagam, rá kellett jöjjek: nem a pozícióm vagy az eredményeim határozzák meg, hogy ki vagyok.

Mit tanultam?

Az élet folytonos változás.

Az önismeret fontossága: a belső értékeim és erősségeim sokkal fontosabbak, mint a külső elismerés.

Minden váltás egy új fejezet kezdete.

Az én új fejezetem egy ideje a mesecoaching. Létre is hoztam egy Facebook csoportot, ahol már 150+ fővel kapcsolódunk a népmeséken keresztül. Minden hónapban hozok egy mesét, amit feldolgozunk, ezáltal ti is betekinthettek ebbe a módszerbe, amit én személy szerint Boldizsár Ildikótól tanultam.

Gyere, nézz be a csoportba, csatlakozás után hozzáférsz az aktuális meséhez, a coaching eszközeivel való feldolgozáshoz és egy ajándék videóhoz is, mely kifejezetten a business coaching és népmesék kapcsolatát vizsgálja.

– HA ÉRDEKEL A MESECOACHING, TALÁLKOZZUNK A BELSŐ VILÁGÍTÓTORONY FACEBOOK CSOPORTBAN! –

Sokáig azt hittem, hogy az értékem a teljesítményemből fakad,
hogy a fejlődés mindig valami új elérését jelenti.

Egy ideje viszont mást tanulok:
a nemcselekvésben is ott van a mozdulat, csak épp befelé vezet.
Szeretek tanulni. Ma is.
De most már nem erőlködöm.

Nem akarom minden nap megmutatni, hogy „tudok”, „képes vagyok”, „elég jó vagyok”.

Elég, ha figyelek.
Elég, ha érzem, mikor kell megállni, és mikor indulni újra.

Pár éve még azt sem tudtam elképzelni,
hogy valaha televíziós interjút adok vagy podcastban szerepelek.

Annyira a saját vezetői közegemben mozogtam,
hogy ritkán gondoltam arra, hogy egyszer majd másokat is inspirálhat az, amit képviselek – nem csak a közvetlen munkatársaimat.

És talán ez az, amit a mesék is tanítanak nekünk.
A mesehős útja nem feltétlenül a győzelemről szól, hanem az átváltozásról.
Nem arról, hogy bizonyítunk másoknak,
hanem arról, hogyan találunk vissza önmagunkhoz.

Amikor mesékkel dolgozom, mindig megnyílik valami varázslatos világ.
Egy jól megválasztott mese, egy mondat, egy belső kép, egy szimbólum elég ahhoz, hogy az ügyfél felismerje:
„hiszen ez az én történetem.”

Néha furcsán néznek rám, amikor azt mondom,
hogy a mesék segítenek jobb emberré, jobb vezetővé válni.

Olyan tudás rejlik bennük, ami az emberiséget a kezdetektől kíséri.
És szerencsésnek érzem magam, mert jelen vagyok, amikor megtörténik, hogy a teljesítmény mögött egyszer csak megjelenik az ember —
aki mesét hallgat, mesét olvas, átváltozik.

Mi történne, ha egy napra elengednéd a megfelelést – és csak figyelnél arra, ami már ott van benned?

– HA ÉRDEKEL A MESECOACHING, TALÁLKOZZUNK A BELSŐ VILÁGÍTÓTORONY FACEBOOK CSOPORTBAN! – 

Ne szépítsük a dolgokat! Nem minden coaching folyamat jut el a sikeres lezárásig. Vannak, amelyek félbe maradnak, nyitva hagyva a kérdéseket és a megoldatlan dilemmákat.

Eltűnt az egyik ügyfelem. Lemondta a karácsony előtti időpontját és nem válaszolt arra a kérdésre, hogy mit javasol következő, januári időpontnak.

A coaching sokszor nem a kellemes beszélgetésekről szól, hanem felismerésekről, amelyek változást igényelnek. Egy ügyfél azzal a céllal érkezik egy coaching folyamatba, hogy szeretne fejlődni, változtatni, de amikor elér egy pontot, ahol konkrét lépéseket szükséges tennie, van, hogy hirtelen eltűnik. Mi zajlik ilyenkor az ügyfélben?

“Most nincs időm ezzel foglalkozni.” “Majd ha nyugodtabb lesz a helyzet.” “Túl sok minden zajlik most körülöttem.”

1. Kényelmetlenné válik a folyamat

És mi történik valójában? A coaching folyamat rámutatott valamire, amivel az ügyfél még nem akar vagy nem tud szembenézni.

2. Nem erre számított

Vannak ügyfelek, akik úgy érkeznek a coachingba, hogy gyors, instant megoldásokat várnak. Az a titkos vagy kimondott vágyuk, hogy szeretnék, ha valaki megmondaná nekik, mit kell tenniük.

A valóság azonban az, hogy a coaching nem tanácsadás. A coach nem megmondja a választ, hanem támogatja az ügyfelet, hogy ő találja meg a saját megoldását. Erre szerződünk is, mégis, amikor ezt a munka során felismerik, akkor van úgy, hogy az ügyfél kihátrál a folyamatból, mert NEM AZT KAPTA, AMIT VÁRT!

3. Pénzügyi vagy időbeli prioritások megváltoznak

Egy coaching folyamat befektetés – időben, energiában és pénzben is. Ha valaki hirtelen úgy érzi, hogy nem tudja vagy nem akarja ezt a befektetést fenntartani, akkor is eltűnhet.

“Most inkább máshova kell tennem az energiáimat.” “A munkahelyi prioritások elsőbbséget élveznek.”

Mi történik valójában? A coaching során felmerülő változás lehetősége nem elég fontos számára ahhoz, hogy tovább vigye a folyamatot. És az is realitás, hogy menetközben megváltozott a kiinduláskori helyzete.

4. Félelem attól, hogy nemet kell mondani

Sok ember nem szeret konfrontálódni – még egy olyan helyzetben sem, ahol teljesen elfogadó közegben van.

Ahelyett, hogy azt mondaná:

“Szerintem most nem folytatom.” “Más irányba indulok.” “Úgy érzem, ez nekem most nem megfelelő.”

Egyszerűbb csendben eltűnni, mint egy utolsó ülésen átbeszélni és ránézni arra, hogy van az ügyfél életében most a befejezés, a lezárás? Van-e összefüggés ebben a témájával, amin dolgozott?

Nem a coach személyéről vagy a folyamatról szól (de szólhat erről is) – hanem az ügyfél saját komfortzónájáról.

5. A coaching elérte a célját (de az ügyfél ezt nem kommunikálja).

Néha a coaching gyorsabban hoz eredményt, mint az ügyfél várta. Megkapta azt a néhány kulcsgondolatot, választ, ami segített neki, és úgy érzi, nincs szüksége több ülésre.

Ez teljesen rendben van! A probléma az, ha NEM KOMMUNIKÁLJA EZT.

🔹  MIT TEHET A COACH, HA AZ ÜGYFÉL NEM JELENTKEZIK? 🔹 

• Keretezzük jól az elején! Már az első alkalommal beszéljünk arról, hogy mi történjen, ha az ügyfél úgy érzi, hogy nem szeretné folytatni.

Biztosítsuk arról, hogy ezt nyíltan kifejezheti. A saját módszerem, hogy a 3. ülés után közösen ránézünk az ügyféllel a haladása irányára és döntünk a közös munka folytatásáról. Tudatosítjuk a három alkalom eddigi fejlődési ívét.

Például így:

Hogy érzed, honnan hova érkeztél meg a 3. ülés végére?

Az én esetemben az ügyfelem a 3. ülés után is folytatni akarta a folyamatot. Közösen a folytatás mellett döntöttünk és további 5 alkalomban állapodtunk meg. Az 5. ülést mondta le és nem jelentkezett többet.

• Adjunk választási lehetőséget, időt és teret.

Lehet, hogy az ügyfélnek valóban csak egy kis időre van szüksége, és nem érdemes azonnal túlreagálni. Viszont ha már több hét eltelt, és semmi visszajelzés nem érkezik, akkor érdemes támogató módon megkeresni.

Például így:

“Ha úgy érzed, hogy most nincs itt az idő a folytatásra, ezt nyugodtan mondd ki – a coaching mindig akkor hatékony, ha kész vagy rá!”

• Zárjuk le tisztán a folyamatot.

A ghosting nem (csak) rólam szól

Ha egy ügyfél továbbra sem jelentkezik, az nem feltétlenül a coach hibája. (Coach számára hasznos tanulás szupervízióban ránézni az esetre.) Inkább az ügyfél belső folyamatairól és döntési mechanizmusairól szól.

A kérdés az, hogy hogyan tudunk úgy kommunikálni, hogy a lezárás is egy tiszta, felelős döntés legyen – mert ez egy fontos lépés az ügyfél és önmagunk önismereti útján.

Küldhetünk neki egy barátságos üzenetet:

“Észrevettem, hogy egy ideje nem jelentkeztél. Ha most nem aktuális a coaching, ez rendben van. Szerettem volna lezárni a folyamatunkat. Ha később újra visszatérnél, jelezd kérlek.”

✅ Miért működik ez?

✔ Nem presszionál, nem kelt lelkiismeretfurdalást, bűntudatot, hanem lehetőséget ad a döntésre.

✔ Biztonságot ad az ügyfélnek, hogy nem kell „kifogásokat” keresnie, sem magyarázkodnia.

✔ Lezárja a bizonytalanságot, ami a coach számára is fontos.

Ui: A lezáró levelem elküldése után, az ügyfél pár napon belül újra jelentkezett és megváltozott élethelyzetét ecsetelve időt kért a folytatáshoz.

Ez is bizonyítja: a coaching egy utazás, és néha a történet hősének – az ügyfélnek szüksége van egy kis kitérőre, mielőtt újra útra kel.

Iratkozz fel a hírlevelemre is, hogy elsőként értesülj a tartalmaimról:

Az év vége mindig egy különleges időszak. Ez az a pillanat, amikor megállunk egy rövid időre, és megpróbáljuk levonni a leköszönő év tanulságait, tapasztalatait.

Most, amikor átlapozom a 2024-es naptáramat, látom, hogy nemcsak a tervezett célok megvalósítását, hanem váratlan fordulatokat és felfedezéseket is tartogatott. A tervezésem ellenére sok dolog nem úgy sikerült, ahogy elképzeltem, és belevágtam olyan feladatba is, amit nem terveztem előre.

🔸 Kezdem azzal, amit nem terveztem, mégis az év egyik legszebb ajándékának éltem meg: a mesék újbóli felfedezését. Sosem gondoltam arra, hogy újra beleszeretek a mesék által nyújtott történetmesélésbe!

Boldizsár Ildikó szívet melengető mesekurzusain tanulhattam arról, hogyan építik a mesék a rezilienciát (Reziliencia erősítése mesékkel) és miként segítenek a személyiségfejlesztésben és a változások kezelésében. (Személyiségfejlesztés népmesékkel)

Ez az élmény adott egy új irányt a szakmai munkámban, és alig várom, hogy ügyfeleimmel egy-egy mese feldolgozása is a közös munkánk része legyen.

🔸 Az ayurvéda is az idei év nagy felfedezése volt számomra. A korábban megkezdett életmódváltásomat folytatva extra kincsként találtam rá. Ez a többezer éves ősi tudás segített még inkább megérteni a test-lélek-szellem egységét, a harmonikusabb élet megélését.

Annyira elvarázsolt, hogy belevágtam egy holisztikus kurzusba is, ami az ayurvéda szemléletére épül. Még nem tudom, hogy milyen új utakra visz ez a kíváncsiságom…

Talán támogatni fogom az ügyfeleim egészségük fejlesztésében tippekkel és ötletekkel is az ayurvéda segítségével?

🔸 Szakmailag egy nagy mérföldkőhöz értem: megtiszteltetés számomra, hogy a Magyar Gestalt Egyesület elnökségi tagjaként a közösség munkájában is részt vehetek. Nagy lelkesedéssel vetem bele magam a munkába, a Gestalt szemléletének ismertté tételében.

Jövőre az Egyesület által szervezett Gestalt Kóstolók valamelyikén is találkozhatsz velem, ahol a Gestalt módszertanával ismerkedhetsz meg 1,5 órában.

És az ügyfeleim! Mindig is ők jelentik a legnagyobb inspirációt! Köszönöm a közös katarzisokat!

🔸 Volt, aki az üzleti céljait érte el, volt, aki szárnyra kapott, akár egy sas és új szintre emelte a vállalkozását. Ők a business coachingot választották. Mások egy változási folyamaton mentek keresztül, és mint egy pillangó, kibújtak a gubóból és felfedezték önmagukat: a belső erőforrásaikat. Milyen szép élmény volt kísérni azt az ügyfelemet is, aki egészségügyi kihívásai mögött rálátott a saját szükségleteinek a fontosságára. Őket egyéni munkában, Gestalt szemléletben támogattam.

A felemelő élmények mellett nehéz pillanatokat is megéltem.

Nem mindenki kész a változtatásra. Vannak, akik gyors megoldásokat keresnek, és azt szeretnék, hogy ultra röviden változzon meg minden problémájuk.

Ez nagy kihívás, hiszen a tartós változáshoz, a célok eléréséhez idő és elkötelezettség szükséges.

Hiszem azonban, hogy minden találkozásnak van értéke, még akkor is, ha nem vezet azonnal a várt eredményre. Így ilyenkor abban kísérem az ügyfeleket, hogy felismerjék, merre tartanak, és milyen lehetőségek állnak előttük. És ha csak egyetlen lépést teszünk együtt, már az is nagy előrelépés. Én érezhetem szükségét a további munkának, de van, aki már azzal is elégedett, ha ki tudja emelni a vízből a fejét. Ha úgy érzi, ez sikerül neki, akkor 1-2-3 alkalom után elköszön és befejezi a közös munkát.

Nekem pedig el kell fogadni a döntést, hiszen az ügyfél jobban tudja nálam, hogy mire van igazán szüksége.

🔸 2024 sok tanulsággal szolgált: arra figyelni, ami valóban érdekel és tudatosan elkerülni az impulzusdöntéseket. Ez tudatosabb közösségi média jelenlétet jelent és kevesebb konferenciákon való részvételt.

Ez a „portfólió-tisztítás” felszabadított – több időm lett elmélyülni abban, ami igazán számít.

Már vannak elképzeléseim, vágyaim 2025-re.

Szeretnék több jelenlétet az online sajtóban szakmai cikkek írásával. Ezt a munkát már elkezdtem. Az idén havonta jelentek meg a cikkeim a HRPOWER magazinban. A Csak Pozitívan Magazinban 3 részes cikksorozattal jelentkeztem a Gestaltról.

Büszke vagyok a Coaching Mindenkié Egyesület-ben végzett önkéntes munkámra is, ahol pro-bono folyamatokban dolgozunk együtt civil nonprofit szervezetek munkájában.

Még hátra van, hogy megtervezem a 2025-ös évemet a 4×90 napos tervezési technikával.

Várom, hogy lecsendesedjen körülöttem az ünnepi készülődés és nyugalomban – egy csésze cappuccino-val – átgondoljam, hogy milyen célokat szeretnék megvalósítani.

Kíváncsian várom, hogy mit tartogat számomra a következő év! A mesék, az ayurvéda, a szakmai cikkek írása, az ügyfelekkel való közös munka továbbra is fókuszban tartanak. Már most elárulhatok egy konkrétumot: készülök egy rövid, többrészes videósorozattal a kiégésről és a kiégés megelőzéséről 2025 első negyedévében.

🔸 2024-ben sok-sok embernek vagyok hálás a támogatásáért, a közös munkáért, a bátorításáért.

Vagyóczki Nórit szeretném név szerint is megemlíteni. Nórival pont a napokban 5 éve, hogy egy karácsonyi fesztiválon egy asztalhoz kerültünk „véletlenül”.

Azóta elválaszthatatlanok vagyunk! Nóri, aki lehoz a földre, ha nagyot álmodnék, és mégis hagy álmodni, kigyomlálja a szövegeimből a helyesírási hibákat, intézi a hirdetéseket. Nélküle nincs hírlevelem, blogposztom és posztom sem.

Nem mellesleg ő süti a legfinomabb kakaós csigát, amit valaha ettem életemben.

Egy csodás barát, akivel akár egy regényt is írhatnánk már, annyi minden történt velünk az elmúlt 5 évben!

Most pedig te jössz kedves olvasó! Kíváncsian várom, hogy neked mit hozott az idei év? Mi az, amit a legjobban vársz a következőben? (Ha van kedved, írd meg kommentben, vagy ha te is írtál hasonló összegzést, linkeld be, inspirálni fog mindenkit, aki látja!)

Ha pedig úgy érzed, hogy szívesen kapcsolódnál, vagy dolgoznál velem 2025-ben, akkor ne halogasd tovább a döntésed, jelentkezz be egy rövid, 30 perces konzultációra, hogy megbeszéljük közösen, mi az, amire szükséged van!

Köszönöm, hogy részesei voltatok ennek a különleges évnek!

Töltődjetek fel inspirációval, lendülettel, de mindenek előtt sok-sok pihenéssel az előttünk álló új évre!

Iratkozz fel a hírlevelemre is, hogy elsőként értesülj a tartalmaimról: